A Down-szindrómások "trükkje" az olvasásban
A Down-szindrómásokról gyakran azt gondolják (és mondják is), hogy "mindenben le vannak maradva". A lemaradás valóban sok területre kiterjedhet, az igazán lényeges azonban az, hogy ez a lemaradás nem minden területen egyforma mértékű. Vannak készségek, amelyek sokkal gyengébben működnek, de vannak olyanok is, amelyek a tipikus fejlődés szintjéhez közelítenek - és ezek elég erősek ahhoz, hogy rájuk támaszkodva hatékonyabban segíthessünk a tanulásban.
Az értelmi készségeken belül az egyes területek működése tehát eltérő szintű. Ez az úgynevezett "kognitív profil" Down-szindrómánál nem csak a tipikus fejlődéshez képest egyenetlen, de különbözik attól is, amit más eredetű értelmi fogyatékosságoknál, törékeny X szindrómánál, autizmusnál, Williams-szindrómánál vagy specifikus nyelvi zavarnál figyeltek meg. Nyelvi profiljuk pl. ez utóbbi csoportéhoz hasonlít leginkább, de az olvasás szempontjából kitüntetett jelentőségű fonológiai tudatosságban (a hangok és betűk kapcsolatával kapcsolatos készségekben) hozzájuk képest is el vannak maradva.
Általánosságban a Down-szindrómásokat az értelmi fogyatékossággal járó emlékezeti problémákon felül jellemzi, hogy a nyelvi képességeik - különösen az aktív nyelvhasználat - lemaradnak az általános értelmi szintjüktől. A hallott információ feldolgozásáért felelős verbális rövidtávú memória teljesítménye még a többi nyelvi mutatónál is gyengébb. A különös az, hogy a nyelvi képességekre és a verbális rövidtávú memóriára támaszkodó olvasás terén a Down-szindrómások mégis jobban teljesítenek, mint ahogy akár a memóriájuk, akár a nyelvi szintjük alapján olvasniuk kellene.
Korábban a boncolások alkalmával, ma már agyi képalkotó eljárásokat használó vizsgálatokban keresik - és találják - az eltéréseket a Down-szindrómások agya és a tipikusan fejlődő agy között. Számos eltérés a nyelvi működésben (is) érintett területeken jelentkezik, így eltérések láthatóak a hallási és beszédinformáció feldolgozásakor, a hangok elkülönítésénél és manipulálásánál, a hang-betű párosításnál, az olvasott szavak hangokra bontásánál, a rímek felismerésénél, a nyelvben nem létező betűkombinációk, ún. "álszavak" kiolvasásánál vagy a jelentés feldolgozása során aktív területeken is.
Az olvasásnál és a Down-szindrómánál is érintett agyterületek
Figyelmbe kell vennünk azonban hogy a feltárt neurológiai elváltozások nem figyelhetőek meg minden Down-szindrómásnál (legtöbbször még csak nem is a többségüknél), mindössze arról van szó, hogy ezek előfordulási valószínűsége náluk nagyobb. Ráadásul a nyelvi feldolgozás során érintett terültek nem elkülönülten, hanem komplex hálózatként működnek együtt és az agy rugalmasságát kihasználva igyekeznek kompenzálni a gyengébb területek működését.
A Down-szindrómások olvasásánál pedig éppen ez történik. Ha a Down-szindrómásokat azonos értelmi szinten álló, de más okból értelmi fogyatékosokkal hasonlítjuk össze, különös dolgot tapasztalunk. A szófelismerés mindkét csoportban összefügg a verbális rövidtávú memóriával és a szókinccsel, de a Down-szindrómásoknál - akik ezeken a területeken gyengébbek -, a vizuális feldolgozással is korrelál. Vagyis a hallási információ feldolgozásában és a szókincs területén meglevő hátrányukat azzal csökkentik, hogy ők a látási információ feldolgozását is be tudják vonni a folyamatba.
A diszlexiásokkal való neurológiai összehasonlítás is azt mutatja, hogy bár több agyi területen hasonló elváltozásokat figyeltek meg, a Down-szindrómásoknál a látott információ feldolgozásával kapcsolatos területek jobban funkcionálnak. Ezt az emlékezeti tesztek is megerősítik: a Down-szindrómások vizuális rövidtávú memóriája viszonylag jól működik (vagyis lehet, hogy a tipikus fejlődésűeknél gyengébben, de saját verbális rövidtávú memóriájuknál jobban). Hogy az olvasás nem egyszerűen egyike a vizuális csatornáknak, hanem ezek között is kiemelt jelentősége van, azt az a brit vizsgálat is alátámasztja, amelyben a DS középiskolások az olvasott információra nem csak a szóban közöltnél emlékeztek jobban, hanem még a képeken látottnál is.
Gyakorlati szempontból mindez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy a Down-szindrómásoknál hangsúlyozottan indokolt a vizuális eszközök alkalmazása: a képek, a jelnyelv, a gesztusok, és nem utolsó sorban az írott szó használata.
Ha szükséged van a fenti kutatási adatokat alátámasztó valamely publikáció hivatkozására, írj a downtudastar [kukac] gmail.com címre.