21. századi gyerekek a 19. századi iskolákban? Kerekasztal-beszélgetés a hazai oktatás aktuális kérdéseiről.
A Down Egyesület és a Down-háló szervezetei, Inkluzív Café kerekasztal névvel megtartották első nyilvános beszélgetésüket a hazai oktatás aktuális kérdéseiről. A kerekasztalhoz meghívott résztvevők között vendégként köszönthettük Sipos Imre köznevelésért felelős helyettes államtitkárt, az Emberi Erőforrások Minisztériumától. A szakértői kerekasztal-beszélgetésre 2016. április 8-án, az Emberszeretet Világnapján került sor. A téma a szemléleti befogadás és elfogadás aktuális kérdései voltak. Vajon értékként tudjuk kezelni a különbözőséget?
A kivételesek vannak többen: az iskolai osztályokban a tanulóknak kevesebb, mint egyharmada jár minden fejlettségi szempontból egy szinten. Az átlagostól bármilyen irányban eltérő fejlődésű, a sajátos nevelési igényű és a kiemelkedően tehetséges gyerekek is kiszorulnak abból a körből, amelyet jelenleg a köznevelés megcéloz. Magyarországon a törvények évtizedek óta lehetővé teszik a befogadó nevelést. A vizsgálati eredmények szerint az inklúzió kimutatható, hosszú távú előnyöket kínál minden résztvevő számára. A gyakorlat hazánkban mégsem tudott elterjedni. A kerekasztal beszélgetés elsődleges céljai közé tartozott, hogy megvitassa az inkluzív nevelés oktatás-stratégiai kérdését, és a résztvevők között párbeszéd induljon az inkluzív nevelési modell hazai működésének lehetőségeiről és akadályairól, valamint, hogy a jövőbe is kitekinthessünk.
A Down Egyesület évekkel ezelőtt sikerrel indította el „Mindenkinek Becsengettek” nevű programját, mely során értelmi fogyatékkal élő gyerekek heteken keresztül tanulnak együtt azon befogadó köznevelési intézményekben, ahol mind a gyerekek, mind a pedagógusok nyitottak a különbségekkel szemben. A tapasztalatok alapján sikereket könyvelhettünk el, a vizsgálati eredmények szerint az inklúzió komoly előnyöket kínál minden résztvevő számára, a gyakorlat hazánkban eddig mégsem tudott elterjedni.
A Down Egyesület vezetője, Kisari Károly kiemelte, hogy a nyíregyházi korai fejlesztésnek köszönhetően a gyerekek 99 százaléka óvodai éveit integrált oktatásban, csoportokban kezdi el. 1993-ban az SNI-s gyerekek 2-3 százaléka volt integrációban, manapság ez már 70% fölött mozog. Azonban a mindennapi gyakorlatban nagy a megtorpanás. Az óvodában integrált gyerekek az iskoláskorra eltűnnek az integrációból. Kérdés, hogy miért nincs, miért nem lehet több Gyermekek Háza, széles körben elterjedt jó gyakorlat? A jogszabályi háttér biztosított ehhez – a szemléletváltás mégsem érzékelhető a gyakorlatban. Sipos Imre a kérdés fontosságával egyetértett, és hangoztatta a meggyőzés, a fenntartó és az intézmények szerepét. Dr. Gyarmathy Éva is hangsúlyozta, hogy a kérdés megkerülhetetlen, ugyanis egyre több lesz a különleges gyermek. Ez önmagában véve örvendetes, hisz a sokféleség pozitív folyamatokat erősít. Az integráció hiányzó feltételeit azonban nagyon gyorsan meg kellene teremteni. Szükség volna megfelelő módszertani központokra és a folyamatos konzultációs lehetőségre is.
Magyarországon az iskolaérett teljes többségi gyerekek igazoltan 5-5,5 év fejlettségi szint-eltéréssel kezdik meg az iskolai éveiket. A 10. osztályban ez a különbség már a duplájára növekszik. Ebből az látszik, hogy rendszerszintű problémák és eltérések vannak. Több feltételnek kellene megvalósulnia ahhoz, hogy a hazai integráció során egyik oldal se sérüljön. A pedagógusok hozzáállásában is változásokra van szükség, el kell tudniuk fogadni, hogy sokfélék vagyunk. A hazai oktatási rendszer nagy veszélye és egyben hátránya is, hogy verseny centrikus, ez mind a tanulókra, mind az oktatókra nézve nyomást jelent.
A távolba nézve a közös cél az, hogy ne csak az oktatásban léphessünk előrébb, hanem a munkaerőpiacon is minél szélesebb kapuk nyíljanak meg a fogyatékkal élők előtt. A helyszínt biztosító Premier Kultcafé is bizonyítja, hogy van létjogosultsága ezeknek a törekvéseknek.
Magyarországon az inklúzió nem kisebbségi, hanem össztársadalmi probléma. A kérdés nem csak az, hogy az átlagostól bármilyen irányban eltérő fejlődésű gyerekek hogy integrálhatóak, hanem az, hogy hogyan lehet kihozni a tanulókból a legtöbbet, tudásuk és kapacitásuk legjavát? Az integráció minden gyermeket érint, az egész társadalom és annak jövője a tét.
A Down Egyesület tervei szerint nem ez lesz az utolsó ilyen jellegű megmozdulás és rendezvény a társadalmi attitűdformálás jegyében. Az Inklúziós kerekasztal beszélgetést folytatni szükséges.
A kerekasztal résztvevői:
Sipos Imre köznevelésért felelős helyettes államtitkár, Emberi Erőforrások Minisztériuma
Dr. Perlusz Andrea dékánhelyettes, ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar
Dr. Gyarmathy Éva tudományos főmunkatárs, MTA TTK Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézet
Dr. Bohács Krisztina adjunktus, ELTE Atipikus Viselkedés és Kogníció, Gyógypedagógiai Intézet
Kókayné Lányi Marietta igazgató, Gyermekek Háza
Kővári Edit elnök, Autisták Országos Szövetsége
Kisari Károly elnök, Down Egyesület, a Down-háló tagja.
